University of Szeged | Faculty of Science and Informatics | Institute of Physics | University Library | |


Head of Department
Dr. László Fehér
professor, D.Sc.
Erika Varga (secretary)
Address: Tisza L. krt. 84-86. H-6720 Szeged, Hungary
[Map and accessibility ]
Phone/fax: +36 62 544 368


Dr. László Fehér
head of department
professor, DSc
room: 234/C, phone: 54-4811
Dr. Mihály Benedict
deputy head of department
professor, DSc
room: 234/B, phone: 54-4369
Dr. Attila Czirják
research fellow, PhD
honorary associate professor
room: 234/A, phone: 54-4807
Piroska Dömötör
room: 229, phone: 54-4813
Dr. Péter Földi
associate professor, PhD
room: 234/A, phone: 54-4807
Dr. Árpád László Gergely
professor, DSc
room: 232, phone: 54-4529
Dr. Iván Gyémánt
r. associate professor, CSc
room: 228, phone: 54-4282
Dr. Ferenc Iglói
professor, DSc
room: 228, phone: 54-4282
Dr. Zoltán Keresztes
assistant professor, PhD
room: 229, phone: 54-4813
Dr. György Papp
r. associate professor, CSc
room: 229, phone: 54-4813
Dr. Zsuzsanna Varga
associate professor, PhD
room: 228, phone: 54-4808
External Lecturers
Dr. János Balog
Wigner RCP, HAS
scientific advisor, DSc
Dr. Ferenc Bogár
senior research fellow, PhD
honorary associate professor
phone: 54-4593
Dr. Lajos Diósi
Wigner RCP, HAS
scientific advisor, DSc
Dr. Imre Hagymási
Wigner RCP, HAS
scientific co-worker, PhD
Dr. István Kovács
Wigner RCP, HAS
scientific co-worker, PhD
Dr. Sándor Varró
Wigner RCP, HAS
scientific advisor, DSc
PhD students, predoctoral fellows, teching assistants
PhD student
Ákos Ferenc Galzó
MSc student
galzoakos@ gmail. com
Ákos Gombkötő
MSc student
Tamás F. Görbe
PhD student
room: 231, phone: 54-4809
Szabolcs Hack
PhD student

Emma Kun
predoctoral fellow
room: A27
István Magashegyi
MSc student
Szilárd Majorosi
PhD student
room: 230, phone: 54-4663
Gergő Roósz
predoctoral fellow
room: 231, phone: 54-4809
Zsolt Szabó Lóránt
predoctoral fellow
room: 231, phone: 54-4809
Márton Tápai
predoctoral fellow
room: A27
Ms. Erika Varga
room: 227, phone: 54-4368
Mrs. Zsuzsanna Zergényi
room: 227, phone: 54-4368
Dr. Viktor Ayadi
Dr. Zsolt Horváth
Dr. Róbert Juhász
Dr. Márton Karsai
Dr. Orsolya Kálmán
Dr. Zoltán Kovács
Dr. Balázs Mikóczi
Dr. Gábor Paragi
Dr. Béla Gábor Pusztai
Dr. Tamás Serényi
Dr. Viktor Szaszkó-Bogár


Research topics in the Department

Gravitational Phenomena Integrable Systems
Quantum Theory of Atoms and Light Statistical Physics

Integrable Systems (László Fehér and students)

Exactly solvable (“integrable”) models play important role in almost all branches of physics. Behind solvability there usually lurks a corresponding symmetry, which also underlies the singular mathematical beauty of the integrable systems. László Fehér has been working on this area for a long time: after studies of Kepler-like systems his research focused on models of conformal field theory and their symmetry algebras, then on soliton equations and dynamical Yang-Baxter structures. In the last few years one-dimensional many-body systems of Calogero-Moser-Sutherland and Ruijsenaars-Schneider type occupied his attention. These models appear in several fields of physics and possess close ties to interesting areas of mathematics. The main goal of on-going research is to develop a unified group-theoretic understanding of these models and their duality relations, principally by applying methods of Hamiltonian reduction.

The geometry behind Hamiltonian reduction and Ruijsenaars duality
Selected papers
  1. B. Cordani, L. Fehér and P.A. Horváthy, Kepler-type dynamical symmetries of long-range monopole interactions, J. Math. Phys. 31, 202-211 (1990). [PDF]
  2. J. Balog, L. Fehér, L. O'Raifeartaigh, P. Forgács and A. Wipf, Toda theory and W-algebra from a gauged WZNW point of view, Ann. Phys. (N. Y.) 203, 76-136 (1990). [PDF]
  3. L. Fehér, L. O'Raifeartaigh, P. Ruelle, I. Tsutsui and A. Wipf, On Hamiltonian reductions of the Wess-Zumino-Novikov-Witten theories, Phys. Rep. 222, 1-64 (1992). [PDF]
  4. L. Fehér, J. Harnad and I. Marshall, Generalized Drinfeld-Sokolov reductions and KdV type hierarchies, Commun. Math. Phys. 154, 181-214 (1993). arXiv:hep-th/9210037
  5. F. Delduc and L. Fehér, Regular conjugacy classes in the Weyl group and integrable hierarchies, J. Phys. A: Math. Gen. 28, 5843-5882 (1995). arXiv:hep-th/9410203
  6. J. de Boer and L. Fehér, Wakimoto realizations of current algebras: an explicit construction, Commun. Math. Phys. 189, 759-793 (1997). arXiv:hep-th/9611083
  7. J. Balog, L. Fehér and L. Palla, Chiral extensions of the WZNW phase space, Poisson-Lie symmetries and groupoids, Nucl. Phys. B 568, 503-542 (2000). arXiv:hep-th/9910046
  8. L. Fehér, I. Tsutsui and T. Fülöp, Inequivalent quantizations of the three-particle Calogero model constructed by separation of variables, Nucl. Phys. B 715, 713-757 (2005). arXiv:math-ph/0412095
  9. L. Fehér and B.G. Pusztai, A class of Calogero type reductions of free motion on a simple Lie group, Lett. Math. Phys. 79, 263-277 (2007). arXiv:math-ph/0609085
  10. L. Fehér and C. Klimcik, Self-duality of the compactified Ruijsenaars-Schneider system from quasi-Hamiltonian reduction, Nucl. Phys. B 860, 464-515 (2012). arXiv:1101.1759 [math-ph]


The list below consists of the scientific publications of our staff from the last 10 years. It has been generated from the MTMT database, where earlier papers and individual publications can also be found.



2016. Febuary 18. Thursday 1 PM

Speaker: Sándor Katz (ELTE, Dept. of Theoretical Physics)
Title: The origin of mass in the visible Universe
Abstract (in Hungarian)


2016. Febuary 4. Thursday 1 PM

Speaker: Péter Mati (ELI ALPS)
Title: Soft photon resummation in QED and the Bloch Nordsieck model
Abstract | Slides (in Hungarian)

2015. December 17. Thursday 1 PM

Speaker: Lóránt Zs. Szabó (Univ. of Szeged, Dept. of Theoretical Physics)
Title: Time-dependent quantum mechanical scattering processes
Abstract (in Hungarian) | Slides (in Hungarian)

2015. December 3. Thursday 1 PM

Speaker: Árpád Lukács (Wigner RCP, RMKI, Budapest)
Title: Plane waves as tractor beams
Abstract (in Hungarian) | Slides (in Hungarian)

2015. Novenber 12. Thursday 1 PM

Speaker: Tamás Csörgő (Wigner RCP, and KRF /Gyöngyös/)
Title: Quantum-optical methods in high energy particle and nuclear physics
Abstract (in Hungarian) | Slides (in Hungarian)

2015. October 29. Thursday 1 PM

Speaker: Balázs Mikóczi (Wigner RCP)
Title: Motion of spinning bodies in general relativity
Abstract (in Hungarian) | Slides (in Hungarian)

2015. October 15. Thursday 1 PM

Speaker: Ádám Gyenge (Rényi Institute, Budapest)
Title: Cayley octonions and the Lie group G2
Abstract (in Hungarian) | Slides (in Hungarian)

2015. September 17. Thursday 1 PM

Speaker: Zoltán Néda (Babeş-Bolyai University, Faculty of Physics)
Title: Kinetic roughening of a soft dewetting line - A novel computer simulation method

2015. September 3. Thursday 1 PM

Speaker: János Balog (Wigner RCP, RMI)
Title: Lattice Wess-Zumino-Witten representation of Y and T systems
Abstract (in Hungarian)

2015. May 27. Wednesday 3 PM

Speaker: I. Marshall (Faculty of Mathematics, HSE, Moscow)
Title: A new model in the Calogero-Ruijsenaars family

2015. May 14. Thursday 1 PM

Speaker: Gábor Kónya (Wigner RCP, SZFI)
Title: Damping of the polariton soft-mode of a Bose-Einstein condensate in an optical resonator

2015. May 7. Thursday 1 PM

Speaker: L.D. Faddeev (St. Petersburg Dept. of Steklov Math. Inst.)
Title: The new life of integrability
Abstract | Slides

2015. April 23. Thursday 2 PM

Speaker: Gábor Bucz (University of Szeged, Department of Theoretical Physics, PhD student)
Title: The examination of mixed state anholonomies
Abstract (in Hungarian) | Slides

2015. March 26. Thursday 1 PM

Speaker: István Rácz (Wigner RCP, RMI)
Title: The degrees of freedom in Einstein's theory of gravity
Abstract (in Hungarian) | Slides

2015. March 19. Thursday 1 PM

Speaker: Gergely Zaránd (Budapest University of Technology and Economics, Department of Theoretical Physics)
Title: Mott skyrmions: Stabilizing the false vacuum
Abstract | Slides

2015. March 12. Thursday 1 PM

Speaker: András Pályi (Eötvös Loránd University, Department of Materials Physics)
Title: Pauli blockade in carbon nanotubes
Abstract (in Hungarian)

2015. February 26. Thursday 1 PM

Speaker: Piroska Dömötör (University of Szeged, Department of Theoretical Physics)
Title: Scattering of rotating molecules through an aperture: a simple quantum mechanical model
Abstract (in Hungarian) | Slides (in Hungarian)

2015. February 12. Thursday 1 PM

Speaker: Zoltán Bajnok (Wigner RCP, RMI)
Title: Gauge/gravity duality
Abstract (in Hungarian) | Slides (in Hungarian)
Seminars in 2014
Seminars in 2013

Calendar of Seminars

A szegedi Elméleti Fizikai Tanszék története

Előzmények, további olvasmányok

A Szegedi Tudományegyetem története
A fizika Szegeden [Tanszékcsoporti honlapon]

      Az alábbi történeti összefoglaló a 90 éves a szegedi természettudományi képzés című egyetemi kiadványban jelent meg 2011-ben.

Az Elméleti Fizikai Tanszék

Nyomtatóbarát változat

      Az Elméleti Fizikai Tanszék első vezetője Ortvay Rudolf (1885–1945) volt. Ortvay Rudolf Farkas Gyula (1847–1930) tanítványa a kolozsvári egyetemen. Ortvay Rudolf élete hosszú ideig összeforrt a Ferencz József Tudományegyetemmel. Egyetemi tanulmányait Göttingenben fejezte be, ahol abban az időben elsősorban a matematika volt felülmúlhatatlan: David Hilbert, Hermann Minkowski és Felix Klein hatása végigkísérte Ortvayt egész pályáján. 1909-ben Tangl Károly professzor meghívására Kolozsvárra ment asszisztensnek. A tanári munka mellett a folyadékok dielektromos állandója nyomásfüggésével foglalkozott. Ebből írta doktori disszertációját, de érdeklődése az elméleti fizikához húzta. Ösztöndíjjal Zürichben Peter Debye mellett, majd Münchenben Arnold Sommerfeld mellett dolgozott. 1915-ben magántanári kinevezést kapott, és ugyanebben az évben a nyugdíjba vonuló Farkas Gyula helyére nevezték ki nyilvános rendkívüli tanárnak a Ferencz József Tudományegyetemen. Az egyetemmel ő is Pestre költözik. 1920 őszén nyilvános rendes tanár lesz, Szegeden az egyetem megnyitásától, 1921-től látta el az Elméleti Fizikai Intézet vezetői teendőit. Kezdetben nem adta fel budapesti lakását, ingázott a két város között, de mind több szállal kötődött a szegedi egyetem életéhez. Az 1923/24-es tanévben a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja lett. 1924 és 1927 között ő szerkesztette a szegedi Acta természettudományi értekezéseit. Oktatói munkásságának legjelentősebb fejezete Szegeden a Bevezetés az anyag korpuszkuláris elméletébe című előadássorozata. (Érdekességként megemlítjük, hogy ezt az előadást József Attila, az 1924/25-ös tanévben az egyetem hallgatója is felvette az indexébe). Az előadások anyagát könyv formában is megjelentette, sőt akadémiai székfoglalójául is ennek a könyvnek az ismertetését választotta 1925-ben. Szegedi működése 1928-ban szakadt meg, amikor a budapesti Elméleti Fizikai Intézet igazgatója lett, Fröhlich Izidor helyén. A munkát ott folytatta, ahol abbahagyta Szegeden, de a budapesti egyetem helyzetéből következően jóval több lehetőség birtokában tovább alapozta a korszerű magyar elméleti fizikát.
      Ortvay távozása után átmenetileg a Kísérleti Fizikai Intézet akkori vezetője, Fröhlich Pál (1889–1949) látta el az Elméleti Fizikai Tanszék vezetői teendőit is, majd 1930-ban az akkorra már jelentős tudományos sikereket elért fizikust, Bay Zoltánt (1900–1992) hívta meg az egyetem. Bay Zoltán egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, majd doktorálását követően ösztöndíjasként négy évet töltött Berlinben. Tudományos tevékenységét ez idő alatt a Physikalisch- Technische Reichsanstaltban, valamint a berlini egyetem Fizikai-Kémiai Intézetében fejtette ki. Az aktív nitrogénre vonatkozó kutatásai során e gázban spektroszkópiai úton szabad nitrogénatomokat mutatott ki. Vizsgálati eredményeit idézni kezdte a nemzetközi szakirodalom. Eredményesek voltak a hidrogénmolekula folytonos ultraibolya spektrumára vonatkozó vizsgálatai is. Ezen a területen mutatkozott meg először Bay Zoltánnak az az adottsága, amely pályafutása során mindvégig jellemezte: rendkívüli áttekintő képességével meglátta a tisztán tudományos kutatás alkalmas eredményeiben a felhasználás lehetőségét, és kiváló gyakorlati érzékkel fejlesztette találmánnyá a technika szférájába átültetett gondolatot. A tanszékvezetői székét elfoglaló fiatal professzor nem tagadta meg a kísérleti fizika iránti elkötelezettségét, és a rendelkezésére álló szerény lehetőségek között laboratóriumot rendezett be magának a jelenlegi Kísérleti Fizikai Tanszék második emeletén. A témát és a kísérleti technikát készen hozta Berlinből. Ottani utolsó vizsgálatai, melyről már idehaza a Mathematikai és Physikai Lapokban számolt be, ritkított gázokban létrehozott nagyintenzitású áramlökésekre vonatkoztak. A Szegeden elvégzett vizsgálatok igazolták Bay még Berlinben megfogalmazott sejtését: az intermittáló áramlökések által kiváltott színkép jellegét a nagy áramintenzitások határozzák meg. Az eredményen túlmenően a kifejlesztett kísérleti technika értékes segédeszközül szolgált azoknak a kutatóknak, akik az ívkisülésben lejátszódó egyéb jelenségek vizsgálatával foglalkoztak. Az eszköz alkalmas volt ugyanis olyan nagy áramerősségek rövid időtartamú előállítására, amelyeket folyamatos üzemben, laboratóriumi méretű kisülési cső nem viselne el. 1934 júniusában Bay megírt egy teljesen elméleti fizikai tárgyú cikket, amelyben kis elmozdulások mechanikai úton való felnagyításával foglalkozott. Nagyítóeszközül csuklónégyszöget választva, megvizsgálta a rendszer kinetikáját, valamint az elérhető szögnagyítás mértékét. A dolgozat klasszikus mechanikai probléma kifejtésének tűnt, a gyakorlati alkalmazás legcsekélyebb lehetősége nélkül. Ugyanez év végén azonban megjelent az Orvosi Hetilap 50. számában egy cikk Bay Zoltán tollából, Egy új rendszerű elektrokardiográphról címmel. A dolog előzménye az, hogy Purjesz Béla és Rusznyák István belgyógyászokkal beszélgetve azokat a fogyatékosságokat feszegették, melyek a korábbi, a szíváramokat erősítés nélkül kijelző EKG-k használhatóságát korlátozzák. A két orvosprofesszor ösztönzésére és tanácsai alapján egy olyan elektrokardiográfot szerkeszt, amely felhasználja a rádiócsöves erősítőtechnikát. Bay Szegeden kezdte művelni azt a kutatási területet, amelynek problémaköre hosszú évtizedekre lekötötte érdeklődését. A témaválasztás nem előzmények nélküli. Berlinben került kapcsolatba Walther Wilhelm Bothéval (1891–1957), aki 1925-ben végezte el – Geigerrel együtt – a Compton-effektusra vonatkozó klasszikus kísérletét. Bay a sugárzás szórásának általánosabb problematikáját kezdte vizsgálni a saját építésű Geiger-Müller-számlálókkal. A nagyteljesítményű eszköz tényleges megépítésére azonban már Bay új munkahelyének laboratóriumában került sor. 1936-ban ugyanis elfogadta az egyeteminél lényegesen kedvezőbb kutatási lehetőségeket kínáló Egyesült Izzó ajánlatát, ahol megbízást kapott a gyártelep kutatólaboratóriumának vezetésére.
      Bay Zoltán után átmenetileg újra Fröhlich Pál lett a tanszékvezető, majd az 1939–40-es tanévben őt Gombás Pál (1909–1971) követte, aki 1941-ben az egyetemvisszahelyezéssel Kolozsvárra került.
      Széll Kálmán (1884–1952) – 1940-től haláláig vezette az Elméleti Fizikai Tanszéket – tudományos pályáját a hazai és külföldi egyetemeken folytatott tanulmányainak befejezése után, 1910-ben kezdte meg azoknak a részletes vizsgálatoknak a közzétételével, amelyeket a termoelektromos jelenségek termodinamikai kapcsolatainak felderítése terén végzett. Kutatómunkáját ezután két és fél évtizedes gimnáziumi tanári tevékenysége közben is rendszeresen folytatta. Főleg a statisztikai mechanika diszciplínája kötötte le érdeklődését, s számos figyelemre méltó eredményt tartalmazó dolgozata jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban a gázok és a sugárzás energiaingadozásairól, valamint a két- és többatomos gázok rotációs és rezgési entrópiájáról. Miután 1936-ban egyetemi szakelőadóvá, majd egyetemi tanárrá nevezték ki, elsőrendű feladatának tartotta az elméleti fizika csaknem egész területét felölelő előadásainak gondos kidolgozását. A nagy felelősséget és elfoglaltságot jelentő egyetemi oktatással párhuzamosan végezte tudományos kutatásait; nevezetesen, több tanulmányban foglalkozott a gázoknak az újabb kvantumstatisztika szerinti viselkedésével, tragikus halála előtt pedig a kritikus ingadozások elméletéről szóló munkájának befejezésén dolgozott. Nemcsak mint tudományos kutató, mint a statisztikai fizika elismerten kiváló művelője, és nemcsak mint a tudomány fejlődésével az előadásaiban is lépést tartó, hallgatóit mindenben segítő és támogató professzor szerzett magának nagy érdemeket, hanem mint a tudomány eredményeinek lelkes ismertetője, szélesebb körökhöz szóló közvetítője is.
      Széll Kálmán halála után, 1952-ben Horváth János (1922–1970) a debreceni egyetemről került a szegedi Elméleti Fizikai Tanszék élére. Szegedre hívásában döntő szerepe volt Budó Ágostonnak és egykori tanárának, Szőkefalvi-Nagy Béla professzornak. Horváth János 1944-ben Szegeden szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát, 1942 és 45 között díjas gyakornoka, 1944 novemberétől 1945 februárjáig megbízott vezetője volt a szegedi egyetem Elméleti Fizikai Tanszékének. Ezután Gombás Pál ajánlásával a Műegyetem Kémiai Fizikai Tanszékén, majd Szalay Sándor meghívására a debreceni egyetem Orvoskari Fizikai Intézetében dolgozott. Az elméleti fizika nagyon különböző területein tevékenykedett, és ért el jelentős tudományos eredményeket. Kezdetben a kvantumkémiai és általában az atomfizikai többtest-probléma vizsgálatába kapcsolódott be. 1948 óta a tanszéken működött ugyanis a vegyész végzettségű Pauncz Rezső (1920–), aki az országban elsőként vezette be a képzésbe a Kvantumkémia tantárgyat. A Gombás Pál és iskolája által kifejlesztett módszereket alkalmazták és fejlesztették tovább. Pauncz Rezső pályája meredeken ívelt fel 1956 után, amikor is külföldre távozott. Horváth János érdeklődése ezután a differenciálgeometrián alapuló fizikai térelméletek felé fordult. Az 50-es években az elemi részek rendszerezésének munkájába kapcsolódott be a nemlokális térelméletek keretei között, később ebből önállóan továbblépve a vonalelem-geometriák által adott matematikai lehetőségek fizikai felhasználásával foglalkozott. Könyveit és jegyzeteit (közülük talán legismertebbek a Termodinamika és statisztikai mechanika és az Optika) sok évfolyam fizikus és tanárszakos hallgatói használták. Tanítványai szerették és tisztelték, csodálták nagy tudását, sokoldalúságát, szigorát. Előadásaiban a fizika színes, élő világként bontakozott ki, nemcsak a fizika ismerete, hanem szeretete is sugárzott róla. Élénk nemzetközi tudományos levelezést folytatott. Sokrétű és eredményes tudománypolitikai és tudományszervezői tevékenységet fejtett ki. Elévülhetetlen szerepet játszott a fizikus szak 1966-os szegedi elindításában. Hosszú éveken át tagja volt az Akadémia Fizikai Bizottságának. Életének 48 éve során csaknem húsz évet dolgozott az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Csongrád Megyei Csoportjában, előbb elnökségi tagként, majd elnökként.
      1970-ben, Horváth János halála után Gilde Ferenc (1928–) vette át a tanszék vezetését. Működése ideje alatt folytatódtak a nagy hagyományokra visszatekintő kvantumkémiai kutatások (Berencz Ferenc, Maráz Vilmos), majd a 70-es évek közepétől nagyobb hangsúlyt kaptak a szilárdtestfizikában is alkalmazható módszerek, továbbá megkezdődött a fémklaszterek elektronszerkezetének és az elektron-molekula rugalmas ütközéseknek a tanulmányozása (Benedict Mihály, Gyémánt Iván, Papp György, Varga Zsuzsanna). A 80-as évek elejétől egyre jelentősebbé vált a sugárzásanyag kölcsönhatás vizsgálata (Benedict Mihály), és sikeres kutatások folytak a fotoszintetizáló rendszerek elektrontranszport-folyamatának tanulmányozása terén is (Vass Imre).
      1983-ban a kvantumkémia kiváló kutatóját, Kapuy Ede (1928–1999) professzort hívták meg az Elméleti Fizikai Tanszék élére, és ezzel ismét fellendült – a térbelileg kiterjedt rendszerek vizsgálatán belül – olyan kvantumkémiai módszerek kidolgozása és konkrét alkalmazása, amelyek az elektronkorrelációt is figyelembe veszik. Jelentős eredmények születtek a lokális és nemlokális hatások szétválasztása, továbbá egy nyílt héjú önkonzisztens módszer kifejlesztése terén (Kapuy Ede, Bartha Ferenc, Bogár Ferenc). A 90-es évek elején került a tanszékre – a Statisztikus fizika tantárgy óraadójaként – Iglói Ferenc, a Központi Fizikai Kutatóintézet tudományos tanácsadója. Kapuy professzor nyugdíjba vonulása után, 1993-ban a tanszékvezetői székben először Gyémánt Iván (1944–), majd Benedict Mihály (1948–) követték egy-egy félévre és Iglói Ferenc (1952–) két félévre mint megbízott tanszékvezetők.
      1995–2008 között, Gyémánt Iván tanszékvezetése alatt sikeresen folytatódott a kicserélődés, a korreláció és a polarizáció szerepének tanulmányozása a sűrűségfunkcionál elméletben, a belső héj ionizációs energiák kiszámításában, az elektron-molekula ütközésekben, valamint a fémklaszterekben (Gyémánt Iván, Varga Zsuzsa), és fontos eredmények születtek a félvezetők elektrontranszportjának elméletében (Papp György). Emellett a tanszék kutatási témái sokrétűbbé váltak, amit erősített az új rendszerű doktori (PhD) képzés elindulása is. Minden évben egy vagy két új doktorandusz kapcsolódott be az itt folyó oktatásba és kutatásba. A fokozat megszerzését követően közülük többen a hazai és külföldi egyetemek, kutatóintézetek oktatói és/vagy kutatói lettek. Iglói Ferenc és tanítványai kiemelkedő eredményeket értek el a statisztikus fizikában, nevezetesen az inhomogén, rendezetlen rendszerek vizsgálatában, a fázisátalakulások kritikus exponenseinek analitikus és numerikus meghatározásában és a hálózatok statisztikus elméletében. 1995-ben került a tanszékre Fehér László, a matematikai fizika, azon belül az integrálható rendszerek és a konform térelmélet nemzetközi hírű kutatója. Az ő révén korábbi munkahelyével, a Bolyai Intézettel is szorosabbá vált a tanszék kapcsolata, tanítványa, Pusztai Gábor jelenleg is az Analízis Tanszék oktatója. Ez idő alatt formálódott ki Benedict Mihály vezetésével a kvantumelmélet elvi kérdéseivel, a kvantumoptikával, a fény és atomi rendszerek koherens kölcsönhatásával foglalkozó új kutatói generáció, közülük Czirják Attila és Földi Péter jelenleg is a tanszék oktatói. Jelentős kutatásokat végeztek a gravitáció elméletében a 90-es évek közepétől a tanszékhez kötődő Gergely Árpád László és tanítványai. Toró Tibor (1931–2010), a temesvári egyetem professzora tizenöt évig a tanszék vendégprofesszoraként tartott nagy érdeklődést keltő asztro-részecskefizikai, valamint – a 20. század vezető fizikusairól – tudománytörténeti előadásokat.
      2008-tól 2012 végéig Benedict Mihály vezette a tanszéket, ahol az előző időszak sikeres témáinak folytatása mellett az évtized közepétől kezdve néhány újabb területen is számottevő visszhangot keltő munkák születtek. Ide tartoznak az ún. nanomágnesek sugárzási tulajdonságaira vonatkozó kutatások, másrészt a félvezetőkben mozgó elektronok spinjének kvantumos manipulálását célzó spintronika területén elért és jelentős nemzetközi idézettséget hozó eredmények (Benedict Mihály, Földi Péter, Kálmán Orsolya).


© 2015 Department of Theoretical Physics